Következő fordításból megnézzük, hogy mi is a különbség a su és a sudo parancsok között.

Az eredeti bejegyzés címe:  What Is The Difference Between Sudo And Su In Linux? ( Mi a különbség a sudo és su között a Linuxban?)


Sokan használják a sudo és a su parancsokat a mindennapi terminálos feladatok ellátásához. Míg a sudo egy egyszeri parancsot futtat root kiváltságokkal, addig a su egy másik parancsértelmezőt kezel annak a felhasználónak aki éppen az adott gépen dolgozna.
Mind a sudo mind pedig a su parancsok root jogosultságokat adnak a felhasználóknak de különböző módokon.

A Linux felhasználók gyakran használják a sudo és a su parancsokat. Ha, TE éppen egy újonc vagy a Linux világában, akkor bizonyára elbűvölő lesz számodra mi mindenre lehet alkalmas ez a két parancs. Múlt héten már beszéltem arról, hogy a Windows parancsokat is használhatod mint sudo-funkciót.
A sudo és su jogosultságok két különböző módon történnek. De mi is a különbség a két parancs között?. Nézzük meg röviden.

Mielőtt még belekezdenék “mondókámba”, egy kicsit nézzük meg ki is az a root-felhasználó. Talán mondhatnám úgy, hogy a root az adott Linux-rendszer “mindenhatója”. Nélküle nem lehet parancsokat futtatni, valamint ha nem kaptunk tőle jogosultságot akkor még fájlokat másolni sem tudunk, és stb. Ellentétben egy sima felasználóval akinek lehetősége van csomagok telepítésére és törlésére, a root “gazdának” egy bizonyos biztonsági szintje vagy rétege is van.

Fontos megjegyezni a következőket: Amiről fentebb beszéltem, az egyes Linux-alapú rendszereknél eltérőek lehetnek. Így, a cikkemben az Ubuntu és derivációiról fogok beszélni.


A sudo és su közötti különbségek

A su egy rövidítés ami annyit tesz, hogy “super user” vagy “root user”. Segítségével további rendszer feladatok hajthatóak végre. Csak a root -felhasználó jelszavát kell megadni hozzá. Ezért is hívják “helyettesítő-nek hiszen fiókról-fiókra lépegethetünk vele, természetesen megfelelő jelszó megadásával.
Használata egyszerű, csak terminálba be kell gépelni, hogy su , – például su fossbyte – majd az aktuális jelszó. Ha befejeztük munkálatainkat, akkor visszatérhetünk sima felhasználói felületünkre az “exit” parancs beírásával.
Összességében, a su parancs egy másik parancsértelmező ami megengedi az adott felhasználónak a kiváltságokat.
Másrészről, a sudo parancs egy egyszeri parancsfuttatást engedélyez root jogosultságokkal. Amikor a felhasználó egy alkalmazást futtat, például sudo “valamilyen parancs”, akkor egy jelszót kell beírnia a további folyamat lebonyolításához. A sudo használ még egy úgynevezett “konfig fájlt”, amelyben definiálhatjuk az egyes felhasználók jogait. Ezt a fájlt a következő helyen találod meg: /etc/sudoers
Összehasonlítva a su és sudo-t, elmondható, hogy a su parancs kikényszeríti a jelszót az adott felhasználótól ha root-ként akar dolgozni, valamint a sudo parancs beírásával futtathatóak alkalmazások de azok is jelszó kötelesek és nem aktiválja a root-parancsértelmezőt.


A su és sudo használata a Linux rendszerekben

Az Ubuntu volt talán az első olyan Linux disztribúció amely “adoptálta” a “csak-sudo” megközelítést. Ugyanis, ha elsőnek telepítesz Ubuntut például, a root-felhasználó jelszó nélkül jön létre. Hozzá kell rendelned egy általad adott jelszót, hogy ha a későbbiekben root-ként akarsz bejelentkezni. Ezért is van az, hogy az Ubuntu és más Debian-derivációs rendszerekben csak egy jelszót kell megjegyezned. Így nem fogsz arra kényszerülni, hogy root-felhasználóként jelentkezz be adott rendszeredbe.
Egyes Linux disztribúciókban, mint például a Fedora-ban, külön kell root és sima felhasználói jelszavakat létrehoznod.

Van még egy másik “gyakori-metódus” amit a “sudo su” kombinációval érhetsz el. A sudo bekéri a jelszavad, és ha megfelelő akkor a következőkben már root-felhasználóként futtathatsz parancsokat. Szintén futtathatsz root-ként parancsokat ha a “sudo -c” szintaxist használod.

Eredeti bejegyzés elérhető a következő linkre kattintva: Su és Sudo

Megosztás