Több olyan felhasználót is ismerek,- köztük jómagamat is- akiknek több partíciójuk van felosztva. Ezekre a partíciókra általában és legfőképpen mentett adatok vannak “tárolva”, kezdve a zenéktől a filmekig , az egyéb hiteles és hivatalos fájlokig. A Linux-alapú rendszerek alatt is simán fel lehet csatolni partícióinkat és ráadásul még nem is nehéz a folyamat. Csak egy-két kattintás és máris kész. Persze a tapasztaltabbak ezt megoldják terminálból.
A következő kis alkalmazás hasznos lehet minden olyan felhasználónak akiknek több kisebb partíciójuk van felosztva. Tételezzük fel, hogy van három partíciónk. Mindegyiken több gigabájt adat található. De, hogy ne keljen mindig lépegeteni a mappák között, alakítsuk át a három kis partíciónkat egy nagy virtuális partícióvá. Jól hangzik, ugye?. Nos, hát itt jön szóba az mhddfs alkalmazás.
Az mhddfs segítségével mint ahogy már említettem, több kisebb partíciót lehet “egybefűzni”, aminek a végeredménye egy nagy virtuális partíció.
Habár vannak előnyei és hátrányai is, több külföldi oldalon is olvasni lehet, hogy az mhddfs jó megoldás főleg az LVM és RAID partíciókhoz, valamint hasznos lehet még a SAMBA megosztásokhoz is. De egyszerűen otthoni használatra is alkalmas.

Tehát, amint említettem az mhddfs-nek vannak előnyei és hátrányai is egyaránt. De miről is lehet szó egyáltalán?. Nézzük meg őket.

Az Mhddfs előnyei:

  • tökéletes otthoni felhasználásra,
  • egyszerűen futtatható,
  • adatvesztés kockázata nagyon minimális,
  • a fájlokat nem szedi szét,
  • új fájlokat együttesen adja hozzá a virtuális partícióhoz,
  • fájlok kezelése az adott helyen,
  • bővített fájl attribútumok,

Az Mhddfs hátrányai:

  • az mhddfs nincs alapból beépítve a Linux Kernelbe,
  • magas teljesítmény feldolgozás az mhddfs futtatása közben,
  • nem redundás megoldás, (redundancia)
  • rögzített hivatkozások nem vihetők át, (rögzített hivatkozások)

Láthatjuk a listát, mindenki eldönti magának, hogy kipróbálja vagy sem. Én, mindenesetre tettem egy próbát és a következő leírás alapján létrehoztam a virtuális partíciómat.
Az eredeti cikk itt olvasható angolul: mhddfs

A cikk alapján nézzük meg hogyan használható az mhddfs.

Nyissunk egy terminált majd adjuk ki a következő parancsot, aminek köszönhetően a következő listát kell, hogy kapjuk:

df -h

Filesystem Size Used Avail Use% Mounted on

/dev/sda1 80G 50G 30G 63% /mnt/hdd1
/dev/sdb1 40G 35G 5G 88% /mnt/hdd2
/dev/sdc1 60G 10G 50G 17% /mnt/hdd3

(ez a lista, az aktuális partícióinkat mutatja. nézzük meg hova lettek csatolva és aszerint rögzítsük majd őket a következőkben. ahogy látjuk a “/mnt” mappába lettek csatolva a partíciók)

Majd folytassuk a következők szerint:

mkdir /mnt/virtual

mhddfs /mnt/hdd1,/mnt/hdd2,/mnt/hdd3 /mnt/virtual -o allow_other

option: allow_other (1)

mhddfs: directory ‘/mnt/hdd1’ added to list

mhddfs: directory ‘/mnt/hdd2’ added to list

mhddfs: directory ‘/mnt/hdd3’ added to list

mhddfs: move size limit 4294967296 bytes

mhddfs: mount point ‘/mnt/virtual’

(a “mkdir” parancsal létrehozhatunk egy mappát a virtuális meghajtónak, amit jelenesetünkben a “virtual” név jelez. ha megvagyunk akkor adjuk ki az mhddfs parancsot majd soroljuk fel azokat a meglévő partíciókat, amiket egybe szeretnénk fűzni, lásd a példa alapján. ha ezzel is megvagyunk akkor létre kellett jönnie a csatolásoknak a”/mnt/virtual” mappába. az “-o allow_other” azt jelenti a későbbiekben, hogy mindenki számára látható a virtuális partíció nem csak annak aki létrehozta.)

És íme a végredmény:

df -h

Filesystem Size Used Avail Use% Mounted on

/dev/sda1 80G 50G 30G 63% /mnt/hdd1

/dev/sdb1 40G 35G 5G 88% /mnt/hdd2

/dev/sdc1 60G 10G 50G 17% /mnt/hdd3

mhddfs 180G 95G 85G 53% /mnt/virtual

Nézzük meg a “/mnt” mappánkat ahol lennie kell egy “virtual” mappának is. Ha jól dolgoztunk akkor a meglévő adatainkat ebben a mappában láthatjuk “összefésülve”.

Megjegyzés: Az mhddfs mindig arra a partícióra másol elsőnek, ahol a legtöbb hely van, azaz ha az első partíción van több hely oda másol és így tovább. Az mhddfs-nek van egy úgynevezett “mlimit” opciója ami figyeli, hogy hova másolhat a szabad helynek megfelelően. Ez a minimum limit 4 GB. Tehát, ha az első partíción kevés a hely akkor lép a következőre és így tovább.
Ahhoz, hogy a “virtuális” meghajtónk mindig csatolva legyen rendszerindításkor, be kell lépnünk az fstab-ba ahova be kell szúrni  a következő sorokat:

mhddfs#/mnt/hdd1,/mnt/hdd2,/mnt/hdd3 /mnt/virtual fuse defaults,allow_other 0 0

Hasznos olvasnivaló az mhddfs-hez: Tecmint

Megosztás